Cudar utazások mindenkivel megesnek. Azt nem értem ha én utazok akkor annak mér kell mindig cudarnak lennie. 2 órát ültem nyomorogtam egy tonna donna mellett. Persze nem tuttam máshova ülni mert tele volt az egész IC. Csak az kérdés, hogyha valaki tisztában van a méretével mért nem vált két helyjegyet? De minek is panaszkodom végül is megúsztam (fél óráig úgy bámult rám amikor elfogyott a kajája, aszittem én leszek a zsemle után a következő) Aztán jehovák mellé sodort a helyjegyen álló szám sorsa. Most ha az utcán mész és megkérdezik van egy kis időd? Akkor simán elhajthatod őket, hogy bocs sietek, vagy csak odébb mész, vagy leoltod őket. De egy vonaton mit mondasz? Bocs sietek! Azé az elég gáz, hacsak nem szólsz a masinisztának gázd bele! Végül a kersztrejtvényem és egy fülhallgató volt a megoldás kulcsa. Azt már meg se említem, hogy egyik Ic-n se volt jó a légkondi, az ablakok nemigazán működtek, kint meg gázosan meleg volt az idő. Hát wow! Mire Miskolcra értem már kezdtem áldani az eget. Csak egy óra hiányzott és otthon vagyok. Mielőtt felszálltam a vonatra egy egyén megpróbált pénzt kérni tőlem. Ekkor már éreztem az otthon közelségét. Majd a vonat késett és amikor otthon leszálltam elkezdett szakadni az eső. Láttam, ahogy egy manust aki hát nemhiszem, hogy józan volt, épp a síneken feküdt és próbálták kitámogatni a szerintem szintés matahari részeg ivótársai. Ekkor már tudtam haza értem!